Vörös Veszedelem

Elég ritkán írogatok mostanában ide, pedig annyi gondolat kavarog a fejemben. Régen Julcsáról havonta írtam, hogy miket tud már, egy jó fél éve meg semmi. Na, most pótolom.
Julcsánk igazi nő, tetőtől talpig. Kis tűzről pattant menyecske. A tojáshéj még a fenekén, de olyan ügyesen irányítgatja az egész családot, mintha egész életében ezt csinálta volna. Akaratos, hisztis (ha régen ezt mondták egy gyerekről, ugrottam, hogy egy ekkora csöppség nem lehet még hisztis!, de ma már másképp látom... :D ), ugyanakkor bájos, elbűvölő, egy mosolyával bárkit levesz a lábáról. Imádom, mindennel együtt! Igazi egyéniség!
És hogy miket csinál már?! Kilenc hónapja teljes öntudatával "leszokott" a pépes kajákról. Elvégre is, ha az embernek már van 6, azaz hat darab foga, eléggé ciki bébipapit enni. Kellet pár nap, hogy rájöjjek, mit is jelent nála ez az "evési-sztrájk". Majd véletlenül megszerzett egy szál ropit, és ette, mint a nagyok. Kipróbáltam, hogy a banánt csak odatartom elé: és láss csodát, jókedvűen falatozott, mint régen. Azóta nem pürésítek... :)
A kaja amúgy központi szerepet tölt be a kis életében, és komoly logikával úgy gondolta, hogy ez mással is így lehet. És mint csupaszív ember, meg is osztja az ennivalóját, legfőképp velem. Tömi (! szó szerint!) a számba, és nem igazán érdekli, hogy én már nem kérek... Az apja nagy bánatára neki kaját nem ad (őszintén szólva nem is csoda, hát szoptatta ő valaha...?! :D), csak a szivacsot akarta a szájába tömni fürdés közben - lehet, hogy túl sokat beszélt?! :)
Tegnap együtt teregettünk. Leült a lavor elé, és kérem szépen felszólításra szedte ki belőle a tiszta ruhát, és adta a kezembe. Szenzációs volt! Régen de sokat teregettem így Benivel is! Nagyon szerettem, és nagyon szeretem most is.
Mondja, hogy apa! Persze ez még nem teljesen azonosul Petivel, de egész nap ezt fújja.
Legózik (na jó, Duplóval, a kicsit még nem mertük neki odaadni, bár ordít érte torka szakadtából...)! Egy elemet már el tud helyezni az alaplapon. Igaz, utána felhúzza magát azon, hogy nem tudja leszedni.
Kocsikázik. Mint a fiúk. (Na persze ezt látja a bátyótól...) Négykézlábra áll, tologatja a kocsit, és berreg hozzá: Meg kell zabálni közben.
Labdázik. Leül, odagúrítja nekem a lasztit, és várja, hogy visszagurítsam. Akár húsz percig is képes így ellenni. És ha olykor nincs időm, akkor nem rossz mulatság a labda keregetése a lakásban sem.
Próbál járni: ha talál bármit - játékdoboz, Beni asztalkája, bébitornázó, stb. -, amit tud maga előtt tolni, akkor így közlekedik. Mit mondjak, egy perc nyugtom nincs mellette... :)
És sajnos örökölt egy kis asztmatikus hajlamot is, úgyhogy mostanában úgy sípol szegénykémnek a tüdeje, mintha beköltözött volna a fesztiválzenekar a kis testébe. Nagyon ijesztő tud lenni. De annyira hősiesen tűri! Állandóan mosolyog! Na persze, ha nem épp kiabál valami őt ért sérelem miatt... Nem aggódom érte! Ha csak nem nyomorítjuk meg nagyon lelkileg, akkor ő el fogja érni az életben, amit akar! :)

Julcsika betegsége

Nem volt jó hétvégénk. Julcsika ugyanis megfázott. Adtam neki a köptetőt, szívtam az orrát, és nem is tűnt annyira rossznak a helyzet. Egészen szombat estig. Fürdés után annyira csúnyán vette a levegőt, hogy nagyon megijedtünk. Ilyenkor aztán nem mindig jó a Peti mentőápolói múltja, mert túl sok szörnyűséget látott. És hát az ember a saját gyerekénél nem tudja megítélni hideg fejjel a dolgokat. (Persze orvoshoz mindenképp elvittük volna, mert tényleg nagyon ijesztő volt!)
Szóval irány be az ügyeletre. A Budai Gyerekkórházba mentünk, mert ott az a cég csinálja az ügyeletet, ahol Peti dolgozik. A készülődés nem volt egyszerű: pakolni úgy kellett, hogy ha esetleg beutalnak bennünket valahová, akkor legyen nálunk a cucc. Kellőképp idegesek voltunk, és az ijedtségünk nagyobb volt annál, hogy Benire is tekintettel legyünk. Szerencsére hamar észbe kaptam, mert Beni jött utánam a wc-re: "Anya, csak megölelgetlek, mert nagyon szeretlek!". Ez kijózanított. Nem, mintha nem szokott volna odabújni hozzám gyakran, csak épp nem ilyen kijelentés kíséretében.
Amikor már "megnyugodtam", olajozottabban ment a készülődés is, Beni sem hátráltatta a dolgokat, csinálta, amit kértünk tőle. Elmondtuk neki az ő szintjén, hogy mi a baj, hogy még az is előfordulhat, hogy Julcsikának meg nekem kórházba kell menni, de ő apával mindenképp hazajön, így neki ez tulajdonképpen csak olyan, mint egy éjszakai túra.
Szerencsére Julcsikának nem krupp-ja volt, így megmenekültünk a kórháztól. Kapott Ventolin spray-t, nehézlégzése volt, mondták, hogy azzal talán ki tudjuk majd húzni az éjszakát, de ha nem javul az állapota vagy romlik, akkor egyből vigyük vissza. Fel is hívtam Flórát, hogy legyen készenlétben, ha esetleg mennünk kell a kórházba, jöjjön át Benihez.
Julcsika hazafelé a kocsiban elaludt, és szerencsére aludt is addig, amíg Benit el nem altattam. (Persze elalvás előtt még mondtam neki, hogy lehet, hogy ha éjszaka felébred, akkor Flóci fog mellette aludni, ne ijedjen meg.)
Ahogy Beni elaludt, Julcsánk ébredt is, alig kapott levegőt. Fújtunk be neki spray-t, de nem javult a helyzet. Telefon Flórának, vágja magát taxiba és jöjjön. 20 perc múlva Julcsika még mindig nagyon csúnyán lélegzett, befújtunk megint. Szerencsére, mire Flóra ideért, rendeződött az állapota, sőt, el is aludt. Így végül mégsem mentünk vissza. De az éjszakánk nem volt jó!
Másnap kihívtuk a doktornőt, mondta, hogy ez bizony valami allergiás eredetű asztmatikus dolog lehet, volt-e ilyen a családban. Igen. Gyerekkoromban még egy hónapot szanatóriumban is voltam. De szerencsére kinőttem. Mondta, hogy ebből lehet, hogy majd pullmonológus lesz, de most még kicsi hozzá. Írt fel Fenistil cseppet, és mondta, hogy adjam tovább a köptetőt, meg a spray-t.
Mostanra már egész jól van Julcsika, bár kicsit ijesztően hat, amikor az a pici kis lány úgy köhög és hörög, mint Darth Vader a Csillagok háborújában.
Nehéz eset ám megítélni, hogy hogy is van. Mert annyira jól tűri ezeket a megpróbáltatásokat. Ahogy kicsit jobban van, vigyorog, mint a vadalma. Szóval nála jobban kell figyelni, mint Beninél. Beni ha rosszul van, akkor rosszul van, de Julcsánk nem...
Viszont a gyógyszerbeadás katasztrófa. Trükkösebbnél trükkösebb módszerekkel kell neki beadni a köptetőt. Ami egyik nap bejön, a másik nap már nem alkalmazható. Egy nap kenyeret áztattam bele, így ette meg. Másnap hajlandó volt a kanálból megenni. Következő nap már egyik sem volt jó, akkor joghurtban kellett beadni. Tegnap a Nurofenes adagoló jött be, de reggel már ezzel is problémák voltak. Nem tudom, ma mit találjak ki... :)