Remek éjszakánk volt. Amikor éjfél körül lefeküdtem, Beni épp nevetett álmában. Aztán reggel jókedvűen ébredt, reggelizett, engedte, hogy apa levágja a körmét, mesét néztünk. Jött az öltözés - na, ettől kicsit féltem, hogy kezdődik majd a "nem akarok menni", "maradjunk inkább itthon" - DE legnagyobb megdöbbenésemre semmi. Jó, azért az időt húzta kicsit, de csak játékosan: a bejárati ajtótól rohant be a szobába, beleugrott az ölembe, hogy így adjam rá az övet.
És elindultunk. A lépcsőn lefelé dobott nekem puszit, majd megkérdezte, hogy sikerült-e elkapnom, és a szívembe zárnom. Annyira édes volt, teljesen meghatódtam. Imádom!
Séta közben egyszer ugyan volt olyan, hogy az ölembe kérezkedett, átvittem a zebrán, és mondtam, hogy innentől már jönnie kell. Beszélgettünk, nevetgéltünk útközben.
Mégegyszer elmondtam neki, hogy most csak egy kicsit leszek már benn vele, és aztán jövök haza, de ebéd után ott várom majd az ajtó előtt. Csak egy "rendben, anya" volt a válasz.
Megérkeztünk, átöltöztünk, bekísértem a terembe, és ő már ment is játszani. Egyszer sem pillantott fel rám. Egy negyed óra múlva szóltam neki, hogy reggelizzünk, aztán én megyek haza. Viszonylag közel ültem le hozzá, de hagytam, hogy már a későbbi rend szerint történjen minden, nem avatkoztam bele. Ügyesen evett-ivott egyedül, majd közölte, hogy ő az oviban akar aludni. Mondtam neki, hogy egyelőre szokjuk meg a dolgokat, és ha utána is itt akar aludni, akkor alhat.
Amikor elindultam, még puszit is elfelejtett adni. Én azért fújtam neki egyet - úgy egyeztünk meg, hogy így fogunk majd búcsúzkodni, mert az olyan vicces. Rám mosolygott, és ment is játszani.
Háromnegyed tizenkettőre kell mennem érte. Hosszú lesz ez az idő. Nekem. Remélem, neki hamar elmegy. :) Kíváncsi vagyok a folytatásra. Remélem, szeret majd oviba járni.
És elindultunk. A lépcsőn lefelé dobott nekem puszit, majd megkérdezte, hogy sikerült-e elkapnom, és a szívembe zárnom. Annyira édes volt, teljesen meghatódtam. Imádom!
Séta közben egyszer ugyan volt olyan, hogy az ölembe kérezkedett, átvittem a zebrán, és mondtam, hogy innentől már jönnie kell. Beszélgettünk, nevetgéltünk útközben.
Mégegyszer elmondtam neki, hogy most csak egy kicsit leszek már benn vele, és aztán jövök haza, de ebéd után ott várom majd az ajtó előtt. Csak egy "rendben, anya" volt a válasz.
Megérkeztünk, átöltöztünk, bekísértem a terembe, és ő már ment is játszani. Egyszer sem pillantott fel rám. Egy negyed óra múlva szóltam neki, hogy reggelizzünk, aztán én megyek haza. Viszonylag közel ültem le hozzá, de hagytam, hogy már a későbbi rend szerint történjen minden, nem avatkoztam bele. Ügyesen evett-ivott egyedül, majd közölte, hogy ő az oviban akar aludni. Mondtam neki, hogy egyelőre szokjuk meg a dolgokat, és ha utána is itt akar aludni, akkor alhat.
Amikor elindultam, még puszit is elfelejtett adni. Én azért fújtam neki egyet - úgy egyeztünk meg, hogy így fogunk majd búcsúzkodni, mert az olyan vicces. Rám mosolygott, és ment is játszani.
Háromnegyed tizenkettőre kell mennem érte. Hosszú lesz ez az idő. Nekem. Remélem, neki hamar elmegy. :) Kíváncsi vagyok a folytatásra. Remélem, szeret majd oviba járni.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése