Gyors bejelentkezés még, mielőtt elnyom az álom... :)
Benit ma először apa vitte oviba. Persze ha ketten vannak, akkor nem apa a főnök, na, ennek meg is lett az eredménye: jó nagy hiszti, hogy nem akar ottmaradni. Végül mégis ottmaradt, és az óvónéni elmondása szerint ez volt az első nap, hogy ottléte alatt nem sírt. Vidám volt, játszott, énekelt. Akkor is nagyon jókedvű volt, amikor megérkeztünk érte. És ez volt az első nap, hogy magától mesélt: "Képzeld, anya! A Dodó mindig elbújt. Ő a legújabb barátom. A barátom Andorka, de Dodó a legújabb!"
Julcsánk pedig alig 9 hónaposan úgy döntött, hogy ideje lenne a saját lábára állni - na jó, ez már megy egy ideje, de ha már azon áll, akkor közlekedni is kellene két lábon. Persze egyelőre segítséggel: mi is lenne erre alkalmasabb, mint a babatornázója...?! Feláll, kapaszkodik, tolja maga előtt, és megy utána. Persze a szőnyegnél megakad. De nem adja fel! Ő nem az a fajta! Addig rángatja, amíg csak ráugrik a szőnyegre az eleje, és már megy is tovább. Haláli egy nőszemély.
Bár ma elég nyűgös volt, szegénykémnek jön a foga. Már éjszaka is felsírt párszor, szerencsére cicivel le lehetett szerelni, aludtunk is tovább.
Újdonság, hogy mostanában újra együtt alszik a család. Eddig úgy volt, hogy apa aludt Julával, én Benivel. Persze ez első olvasatra nem túl logikus, de megvan benne a ráció. Beni nagyon nyugtalanul aludt, ha nem én voltam vele egy szobában... Így maradt az a megoldás, hogy éjszaka rohantam át a másik szobába, ha Julcsánk enni kért. De most újra együtt a család. :)
A délelőtti ovi sok időmet "felszabadítja". Ma végre volt időm elrendezni a számlákat, nyugodtan kitakarítani, és összességében sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb vagyok, mint korábban. Egy anyuka kérdezte az oviban, hogy nem lenne-e egyszerűbb, ha Benit egész napra otthagynám. Hát, azt kell mondjam, hogy de. Viszont ez nem erről szól. Úgy gondolom, hogy szüksége van a kortársaira, rendszerre, (közösségi) szabályokra, de ha megtehetem, hogy csak délelőtt legyen ott, akkor miért ne tenném. Ha visszamegyek dolgozni, akkor már olyan kevés időt tudunk együtt tölteni...
Na, megyek aludni, mielőtt újra kelni kellene...
Benit ma először apa vitte oviba. Persze ha ketten vannak, akkor nem apa a főnök, na, ennek meg is lett az eredménye: jó nagy hiszti, hogy nem akar ottmaradni. Végül mégis ottmaradt, és az óvónéni elmondása szerint ez volt az első nap, hogy ottléte alatt nem sírt. Vidám volt, játszott, énekelt. Akkor is nagyon jókedvű volt, amikor megérkeztünk érte. És ez volt az első nap, hogy magától mesélt: "Képzeld, anya! A Dodó mindig elbújt. Ő a legújabb barátom. A barátom Andorka, de Dodó a legújabb!"
Julcsánk pedig alig 9 hónaposan úgy döntött, hogy ideje lenne a saját lábára állni - na jó, ez már megy egy ideje, de ha már azon áll, akkor közlekedni is kellene két lábon. Persze egyelőre segítséggel: mi is lenne erre alkalmasabb, mint a babatornázója...?! Feláll, kapaszkodik, tolja maga előtt, és megy utána. Persze a szőnyegnél megakad. De nem adja fel! Ő nem az a fajta! Addig rángatja, amíg csak ráugrik a szőnyegre az eleje, és már megy is tovább. Haláli egy nőszemély.
Bár ma elég nyűgös volt, szegénykémnek jön a foga. Már éjszaka is felsírt párszor, szerencsére cicivel le lehetett szerelni, aludtunk is tovább.
Újdonság, hogy mostanában újra együtt alszik a család. Eddig úgy volt, hogy apa aludt Julával, én Benivel. Persze ez első olvasatra nem túl logikus, de megvan benne a ráció. Beni nagyon nyugtalanul aludt, ha nem én voltam vele egy szobában... Így maradt az a megoldás, hogy éjszaka rohantam át a másik szobába, ha Julcsánk enni kért. De most újra együtt a család. :)
A délelőtti ovi sok időmet "felszabadítja". Ma végre volt időm elrendezni a számlákat, nyugodtan kitakarítani, és összességében sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb vagyok, mint korábban. Egy anyuka kérdezte az oviban, hogy nem lenne-e egyszerűbb, ha Benit egész napra otthagynám. Hát, azt kell mondjam, hogy de. Viszont ez nem erről szól. Úgy gondolom, hogy szüksége van a kortársaira, rendszerre, (közösségi) szabályokra, de ha megtehetem, hogy csak délelőtt legyen ott, akkor miért ne tenném. Ha visszamegyek dolgozni, akkor már olyan kevés időt tudunk együtt tölteni...
Na, megyek aludni, mielőtt újra kelni kellene...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése